Mostanában rengeteget lehet hallani, olvasni, hogy mekkora probléma a szomszéd, családtag kényszeres gyűjtögetése. Sokszor keresnek bennünket ilyen jellegű feladatok megoldásával, a lakásban található szemét felszámolásával kapcsolatban.

Amerikában 2013-ban átdolgozták a DMS (mentális rendellenességek) kórmeghatározó és statisztikai könyvét, melyben pszichiátriai zavarként említik a kényszeres gyűjtögetést. Azok az emberek, akik kényszergyűjtögetésben szenvednek, olyannyira ragaszkodnak a dolgaikhoz, hogy nem dobnak ki szinte semmit, mert attól tartanak, hogy a jövőben még szükségük lehet rájuk. Világszerte többmillió gyűjtögető él. Ezek az emberek gyakran nem csak saját maguk, hanem családjuk, közeli hozzátartozóik életét is megnehezítik, megkeserítik azáltal, hogy lakásukat alkalmatlanná teszik a rendeltetésszerű használatra. A tárgyak és a felhalmozás miatt kialakuló megdöbbentő körülmények miatt saját magukat  rekesztik ki a közösségből. Ahogy a lakás “szűkül”, úgy szűkül a beteg személyisége is. Külseje elhanyagolttá válik, mert nem fér hozzá a fürdőszobához, szükségleteit a kertben vagy a lakás egy pontján végzi el. Székletet, vizeletet zacskókba, műanyagflakonokba gyűjti. Ez teret ad a fertőzéseknek, a bűznek. Ezekben a lakásokban gyakran találkozunk rovarokkal, rágcsálókkal.